Ütni fog az új Portishead album?

Geoff kicsit kiborult, ezek szerint a nem is olyan régi visszatérésükkel voltak gondok. Most ezt nyilatkozta:

There will be NO free downloads There will be NO bonus tracks There will be NO remixes There will be NO hidden footage There will be NO additional content There will be NO corporate partners There will be NO fashion lines There will be NO tabloid pictures There will be NO £25 unit cost There will be NO streetteam There will be NO myspace There will be NO celeb producer There will be NO twitter There will be NO press/blogger gig There will be NO acoustic session There will be NO meet and greet There will be NO edited version There will be NO iTunes only There will be NO press launch There will be NO asian version There will be NO radio friendly

Úgy tűnik kicsit elege van az üzleti résszel, a zenére koncentrálna.

Portishead: Chase the Tear

A jótékony Portishead dal! Nem az idegekre az, hanem a single bevételei az Amnesty Internationalhez vándorolnak. Meglepően gyors dal, de hát csak így lehet üldözni bármit is.

Portishead: Third

Most, hogy kijött már egy ideje és mindenki rongyosra hallgatta a cd-t, vagy az mp3makat, vagy a bakelitet, kéne írni is róla kicsit.

Realise that love lost, while
White horses,
They will take me away,
And the tenderness I feel,
Will send the dark underneath,
Will I follow?

Nem titok, hogy nekem a Portishead nem csak a fájdalommal teli hangról és a lélekszaggató dalszövegekről szólt csak, hanem a zenei alapokról is. Emlékszem amikor az első albumot kölcsönkaptam, akkor mennyire elámultam, hogy ilyen gyönyörű zene miképp lehet itt a földön. Fiatalabb voltam, nem vitás, de amit ott hallottam az elvarázsolt. Rengeteget adnak a dallamok az egészhez. Talán pont ezért nem tetszett anno a Beth Gibbons szólólemez. Hiányzott az az egység, ami teljesen kirántotta az átlagzenék közül a Portisheadet.

És akkor, hogy pár szó tényleg legyen az új albumról, igenis megcsinálták megint. Nem magukat önismételték, hanem előrébb léptek kicsit, miközben a minimal zene is hatással volt rájuk, így ismét sikerült valami olyat alkotniuk, ami gyönyörű és durva is egyben. Ami kilóg az átlaglemezek közül. Akadt pár zenekar aki a 1999-2005-ös szünet alatt megpróbálta lemásolni őket, de nem ment senkinek. Egyszerűen tűnik pedig a képlet, és ma már az "átlagzenészekhez" is közelebb van a technika, mégis megismételhetetlen amit ez a zenekar alkot.

Számomra a The Rip magasan a legjobb szám az albumon, amit a Machine Gun letisztult durvasága szorosan követ.

Hát ez volt az én szerelmes levelem róluk így hirtelen..

A Radiohead Portisheadet coverel - The Rip

A minap beraktam a Portishead új albumról a Rip-hez készült klippet, ott meghallgatható az eredeti dal. Emitt meg a Thom Yorke féle feldolgozás.

Portishead: The Rip

Jókedvű vasárnap gondolom mindenkinek.

Machine Gun klip!

Tudom, hogy kinn van az album ilyen félbemaradó számokra butított promó változata, de majd inkább a véglegest tolom a fülembe bele. A letöltést meg hagyjuk.

Viszont ez a hivatalos klipp nem tabu, hiszen azért rakták ki, hogy az albumra ráizgassanak minket. Nem gondoltam volna, hogy a szívemnek kedves Portishead zenekar pont annyira újul meg, hogy sok év után (2 éve ment végig utoljára portis album errefelém), 2008-ban ismét őket hallgatom majd.



Viszont az olyanok mindig meglepnek, akik szerint kellemes zene. Akármelyik Portishead albumra mondják, hiszen tök depresszív az egész. Ez a klip sem a kellemes mappőába került.

A yummie akadozó éjszakai zenerovatát láttátok.